Oxigénes serpás „mászók”: Nyilván tudtam eddig is, hogy mi a különbség a hegymászók és az oxigénnel, serpával mászók között. Pakisztánban is találkoztam elvétve pár oxigénessel. Első alkalommal alig voltak, mert a korona járvány miatt főleg hegymászók utaztak Pakisztánba. (Az egyik oxigénes a reduktor meghibásodása miatt elájult és eszméletlenül csúszott le 100 métert a hegyoldalban, a másik oxigénes lefagyasztotta 4 ujját, mindet amputálták.) Második alkalommal volt egy 5 fős csapat, ( C1 után lejött az 5 fő BC-be, majd rögtön haza is ment az 5-ből 4. Mindezt úgy, hogy nekik az expedíció 35.000,-USD volt fejenként. Rájöttek, hogy ez veszélyes. ) Az 5 főnek (+ a 4 serpa + 1 guide) 64(!) db oxigént termeltek fel.

Itt, a Manaslun azonban a kliensek 99%-a oxigénnel (és serpával) mászik. Volt alkalmam megismerni töviről hegyire az oxigénnel mászás rejtelmeit.

Nos. Mint az ismert, az oxigénnel való mászás 1000 métert hoz lejjebb a csúcsból. Így egy 8ezer méteres hegyen, az ő testük azt hiszi, hogy 7000 méteren van. Egy 7000méteres hegyhez nem kell 2 akklimatizációs kört csinálni, elég egyszer fent aludni 6000 méteren és már mehet is a csúcstámadás. Ráadásul többek már 6300 métertől használják az oxigént. Sőt, a gyengébbek akár 5800-tól.

Természetesen az oxigénpalackokat nem ők cipelik fel a táborokba, hanem a serpák seregei.

A kliensek 5 kilós hátizsákkal flangálnak, miközben a serpák viszik a 28 kilós puttonyt.

A kliens nem lapátol havat, nem állít sátrat, nem főz, nem cipekedik. Láttam olyat, hogy a huszonéves takony hátizsák nélkül sétafikált, utána a serpa vitte a 100literes hátizsákot, a 100 literes hátizsák tetejére ráerősítve a nyamvadék, kis hátizsákja is. Nehezen álltam meg, hogy ne kérdezzek rá, hogy ez itt most mi a szar?

Láttam olyat, hogy a kliens (botoxolt szájú moszkvai szutyok) felért a táborba, majd csípőre tett kézzel előre teszi a jobb lábát, a serpa letérdel és leveszi őnagysága pipellőjéről a hágóvasat. Utána bal láb előre, majd kioldja a beülője hevederét is. Aztán lehúzza neki a sátor zippzárját és mikor a hölgy kényelmesen elhelyezkedett a meleg hálózsákban, nekiáll főzni valamit.

Hallottam reggel kiverni hisztit, mert csak csípős leves volt C3-ban, ezért (az amúgy lefelé tartó kliens) C2-ben tudott csak reggelizni, ami mindössze 40 percnyi ereszkedést jelent. (Én hálásan elfogadtam azt a csípős levest.)

Láttam klienst oxigénnel szenvedni 6000m körül, egy fix kötélen 3 méter felszenvedés után a maszkban nyüszögve kapkodta a levegőt.

Láttam serpákat, akik minden egyes fix kötél rögzítési pontjánál leakasztják a kliens mászógépét és a következő kötélre ráteszik a mászógépet. Gondolom a kliens körme letörne, ha hozzáérne a mászógép nyelvéhez.

Láttam olyat, hogy a serpa állva araszol lefelé, 1,5 méteres póráz, miközben a kliens a seggén ülve vonaglik lefelé a hegyoldalon, a lábaival vonszolja magát pókjárásban a havon.

Láttam olyat, hogy az egyik kb. 10méteres függőleges részen a klienseknek nehogy mászni kelljen, a serpák összeálltak és felhúzták őket a fal tetejére.

A hegymászás egy nagy kötéltánc. Az akklimatizáció során, folyamatosan gyengül a szervezet. A cipekedés, a sátor helyének kiásása, a többszöri felmászás nagy hátizsákkal a rengeteg kalória elégetésével sorvasztja a testet. Az a művészet, hogy annyi tartaléknak kell maradni, hogy az utolsó nagy megmérettetésre, a csúcsmászásra legyen elég energia még úgy is, ha valami gebasz közbejön és plusz energiára lenne szükség. (Sokan maradtak úgy odafent, hogy ezt a tartalékot elkalkulálták és már nem volt erejük lejönni.)

Ezzel szemben az oxigénnel mászók egy akklimatizációs körrel kevesebbet mennek, egyik táborba sem visznek fel sátrat, hálózsákot, gázfőzőt, ételt, nem lapátolnak havat egyik táborban sem, nem állítanak sátrat egyik táborban sem. Az oxigéntől jó a vérkeringésük, nem fáznak. Az oxigéntől a 8000 méteres hegyből 7000 méteres hegyet varázsolnak, ráadásul a csúcsmászáskor 30%-al gyorsabbak tudnak lenni…..

Ez olyan, mintha valaki (nevezzük Emilnek, Mártonnak, vagy Zsuzsannának) kitalálná, hogy ő súlyemelő lesz. Meg akarja emelni az olimpiai kvótát érő 215kg-ot. Aztán ráköt a rúdra egy 40kg-ot emelő hidrogénnel töltött lufit, majd hív 2 embert, hogy segítsenek felemelni. És akkor nagy csinnadratta között hárman meg a lufik, megemelik a súlyt. Emberünk rendkívül boldog, hisz a súly a feje felett van. Megemelte…

És ezután a súlyemelő szövetség jelezné a honlapján, hogy Emil, Márton és Zsuzsanna a súlyemelő magyar bajnokokhoz hasonlóan megemelte a 215kg-ot. Jó, hát a nevek mögé tenne egy kis jelet, hogy egy icipici segítséggel. De megérdemlik a tapsot amúgy….

Szóval, lófaszt. Nem emelték meg azt a súlyt.

Mint ahogy ezek az oxigénnel és serpával mászók sem mászták meg a hegyet!

A Manaslu esetében megmásztak egy 7160méteres hegyet, amiből a serpa segítség lehoz további 1000-1500 métert. Így nagyjából annyi erőfeszítést tettek, mintha egy 5600-6000méteres hegyet másztak volna meg. 4800 méterről indulva, ez 800-1200 méternyi mászást jelent. Megmászták az „alternatív Manaslut (6160m)” meg az „alternatív Everestet (6850m)”

Kikérem magamnak, hogy ezeknek az embereknek a neve egy lapon szerepel Erőss Zsoltéval, Dékány Péterével, Kiss Péterével, Ozsváth Attiláéval és sorolhatnám.

Semmi keresnivalója az oxigénes mászóknak a hegymászók nevei között. Nem hegymászók! Esetleg egy másik listán, talán.

Kovácsné Nagy Gizella neve sem szerepel Egerszegi Krisztina neve mellett, mert felfújhatós karúszóval le tudott úszni 4 x 50 m-t mellúszásban.